A változás szelének a hallgatása

undefined

A változás előrejelzése zavaró lehet, különösen azért, mert az ismeretlen nem nyújt olyan biztonságot, mint a rutinjaink. A változások mindazonáltal a természetes előrehaladás folyamata és ritkán szüntethetjük meg. Például amikor az évszakok megváltoznak, azok nem tesznek bizonytalanná bennünket. Valójában sokan várjuk, hogy mit kínál az új szezon és elfogadjuk azt, amit a természet felkínál.

Ha a változásra az élet folyamataként tekintünk, csökkenti annak az érzetét, hogy nem tartjuk irányításunk alatt azt, melyet gyakran a bizonytalanság kísér. A jó sem a rossz idő nem tart örökké. Az egyensúly megtalálása segít kibírni mindkettőt. Sőt megválaszthatjuk, hogyan reagálunk a változásokra. Ahelyett, hogy megpróbálnánk ellenőrizni a változásokat, előnyt élvezhetünk annak felismerésében, megvizsgálásában és meghallgatásában, amit az mond nekünk.

Akik eljönnek Alexander-technika órákra azért teszik, mert észreveszik a test változásait. Általában valamilyen fájdalmat éreznek vagy valaminek a javítása érdekében tesznek előrelépést azért, hogy újra együttműködjenek a testükkel. Felismerve ezeket a tüneteket és meghallgatják min kell változtatniuk.

Amikor fájdalom van hallgatunk a testünkre, de miért állunk meg csak észlelni, amikor a fájdalomjelzések valójában figyelmeztetnek minket?

Gyermekek már születésüktől fogva foglalkoznak a testükkel. Az újszülöttek kíváncsian fedezik fel lábujjaikat, később szeretettel mondják ki testrészeik nevét. Fejlődésük során a csecsemőket felvidítják, amikor feltérképezni kezdik testüket és kisgyermekeket ujjongva tapsolják a szüleik amikor megteszik az első lépéseket. Később az óvodában dicsérik, amikor mozognak a testükre gondolnak és mikor megismerik a személyes terüket. Nem meglepő, hogy mikor leesnek vagy megsérülnek, még akkor is, ha a fájdalom nem súlyos, nagy üvöltést végeznek belőle, mert megtanulják tisztelni a testüket.

Miért veszítjük el a tiszteletet a testünkkel, ha felnővünk? Testünkről felnőttként nem beszélünk, hacsak nem hivatkozunk valamire, amelyet felületesen észlelünk, például fogyásról, izomgyengeségről vagy fitneszről. A felületességet arra értem, hogy nem engedjük meg magunknak egy diszkurzust arról, amely valójában megvizsgálhatja, hogy a testünk hogyan változik. Miért kell várnunk, amíg testünk figyelmeztet minket a fájdalomra, hogy odafigyeljünk? Ezenkívül miért asszociáljuk a test teljesítését vagy kudarcát a fogyással, izomtónussal?

Mindazok, akik Alexander-technikával kezdenek el foglalkozni, az első kérdés, amit feltesznek, hogy a módszer segít-e számukra a hátfájásban. Megjavítja a testtartást? Mennyi idő teli? Milyen gyakorlatot végezzek? A válasz nem egyszerű erre a kérdésre. Először is fel kell ismernünk azokat összefüggéseket, amik egyensúlyhiányt okoztak a szervezet működésében. A szokás kialakulása is időbe telt és időbe telik, hogy megtanuljuk, hogyan kell újra a testünket hatékonyan használni. A mit tehetünk a fájdalom és a probléma megoldása érdekében kérdésekből eljuthatunk, a mit ne tegyünk kérdésig így elindulhat a vizsgálódás folyamata. Fizikai és szellemi állapotunknak megfelelően újból felébredhetnek a régi szokások, de tanulhatunk új szokásokat. Szóval van, hogy olykor a régi szokás ad biztonságot és komfortot, de az új dolgok tanulásával van lehetőség másképp reagálni és felismerni, hogyan reagálok a külvilágra és közben jó, ha közben benne vagyunk a testünkbe is. Rajtunk múlik milyen irányba megyünk és ehhez tudunk kell a testünkre hagyatkozni, hogy létrejöjjenek olyan változások, amire támaszkodhatunk. Az elindulás és a haladás olykor nagy probléma, a folyamatban levéshez meghatározzuk az irányt, és közben tudok döntéseket hozni felismerni a lehetőségeimet.

Alapértelmezett

Rossz tartás vagy gyenge izmok?

Sok olyan megközelítés van, aminek a fókuszában az izmok regenerációja, lazítása mellett az izomerősítésre helyezi a hangsúlyt. Alapvetően ezek az izomegyensúly korrigálását, a rossz izomműködést és a testtartás javítását célozzák meg. Izomegyensúly és a testtartás egymásra hatással van. A testmozgással erősítéssel aktívan karban lehet tartani az izmokat, ha már egész nap a monitor előtt görbülünk, de az izmoknak azt a képességét, hogy egészséges testtartást támogató fenntartható állapotát meg lehessen tartani erre csekély az esély, ha csak erősítjük vagy lazítjuk.

Van, hogy sokan ezért járnak edzőterembe, mert úgy vélik, hogy meg kell erősíteni az izmokat. „Gyenge a has izmom”, „Rossz a testtartásom”, ”Nem tudok kényelmesen ülni, mert gyenge a hátam” gyenge a nyakam…Az gondolják, hogy az erősítés megoldja a problémát. Rövid távon ez néha segíthet. Az edzőteremben végzett gyakorlatok még több feszültséget tudnak okozni, sőt az gondoljuk hogy nem teljesítünk eleget és még keményebben dolgozunk főleg, ha kezdetben volt némi megkönnyebbülés vagy siker. A jó hír az, hogy fitnesz edzés egyre inkább az egész test felé orientálódik, ám az általános vélemény továbbra is az, hogy még több erőfeszítéseket kell még inkább, még többre fordítani. Holott megtanulható, hogyan lehet visszaszorítani a túlzott izomfeszülést és jól koordinált mozgást. A jól koordinált erőkifejtés csökkenti a feszültség/ gyengeség dinamikáját.

A lényeg az agy és az izmok koordinációja, és erről úgy tűnik kevesen beszélnek.

Gondoljuk például arra jelenségre, ha túlságosan felhúzzuk a vállunkat vagy oly mértékben feszítjük, hogy észre sem vesszük. Az érzékszervi érzékelés folyamatos romlása és az idegrendszer és az izom kapcsolat idővel jelentősen romlik, és ez hosszú távon ki fog hatni az izomegyensúlyra és a testtartási rendszerre. A szokások által berögződött izomfeszülés hatására, az izmok nem képesek megnyúlni, ezért a megfelelő felételeket kell biztosítani a működésére.

F.M. Alexander egyik nagy felfedezése az izomműködésnek az elve volt, ami az jelenti, hogy a természetes izomtónus fenntartásához az izmok aktiválják a nyújtási reflexet. A nyújtási reflex pedig akkor működik, ha az izom megfelelően hosszú és bennünk lévő érzékelők érzékelni tudnak. A fej-nyak-törzs dinamikus kapcsolata központi irányítása szervezi az egész izomrendszert, és a nyújtási reflexeket. Az izmoknak ezt a funkcióját, hogy újra érzékenyen reagáljanak a hosszban történt változásokra, az Alexander-technika használatával tudjuk megteremteni.

Az izmok erősítése és nyújtása azért bizonyul kevésnek, mert nem képes helyreállítani azt az állapotot, hogy felébressze az izmokat a helyes működésre. Az izomműködés egészét újra kell igazítani a megfelelő hosszúságú izmokhoz, amitől javul az érzékszervi érzékelésünk, ami feszült izmom esetében kétséges, mert az érzékelési bemenet torzult.

Vegyük példának egy masszőrt, aki munkája miatt erősen igénybe veszi egyes testrészeit. Gyakran emeli a vállát, és közben erőfeszítéseket végez. Az egész teste behúzza a tevékenységébe, és ha egész nap így van, a munkája és megszokása miatt, csak idő kérdése, hogy görnyedt lesz a háta, és ha ezen ponton elkezd gyakorlatokat csinálni a rosszul koordinált feszes izomzatára, még jobban felerősítheti a problémáit. Ezért a testrészeket össze kell hangolni az egészhez, vagyis a nyakkal, törzzsel és a tartóizmokkal együtt egy szabad működő rendszer feltételeit kell megteremteni. A test tapasztalja, és az idegrendszer alkalmazkodni az új helyzethez, és kezdi az megszokni így apró lépesekkel el lehet érni változáskat.

Egy sportoló megtanulja szükségtelen feszültségeket okozó szokások nélkül, egy finomabb egyensúlyban befolyásolni tudja reakció készségét, és a sérülések megelőzését úgy, hogy a megfelelő izomhossz segíti az ízületek mozgástartományát így támogatják az izom összehúzódását és reakciós képességét.

A szokások megváltoztatása hatékonyabb, mint egy rosszul koordinált kemény fizikai edzés. A keményebb munka erősíti a rossz szokásokat. A gyengült vagy feszes izmok a szokások miatt alakulnak ki és a specifikus gyakorlatokra alapozott edzés is a normális izomtónus/hosszú izomtónus visszaállítást követően lehet elkezdeni.

Az Alexander-technika segít abban, hogy azok az izomcsoportok, amik elfelejtették, hogy tudják fenntartani támogató funkciójukat azok összehangolódjanak úgy, hogy stabilizálódjon az izom-idegrendszer kapcsolat, és a megjelenő kompenzációs minták(szokások) tudatos észlelésével megakadályozásával javítsa az izom működését. Használd Alexander technikát bármilyen tevékenységben, menj, így edzeni, tornázni többet fog érni!

Alapértelmezett

Szabad döntés újratöltve-hormonok és a testtartás kapcsolata

Bizonyára mindenki számára ismert az a jelenség, hogy gondolkodásunk hatással van a fizikai állapotunkra. Ingerek kétségkívül érnek minket, és ha az ember benne van egy folyamatban a mozdulatok és testtartás kifejezi érzelmi állapotunkat. Nem kell ehhez szakembernek lenni, hogy csak az utcán közlekedve észleljük, hogy a sétáló emberek között mennyiféle sajátos testformát és tartást láthatunk. Fejüket lógató, az életüket a vállukon hurcoló görnyedt emberek. Hasonlóan akár egy szorongató nehezen kezelhető stresszes helyzetben is tapasztalható, hogy az idegrendszer beindít egy csomó reakciót. A stressz lefolyását tekintve a szervezetben elindít különböző reakciókat, és ami ezek közül a legérdekesebb, hogy hormonális szinten is.

Erről a szorongató és nehezen kezelhető helyzetekről készített kutatást Amy Cuddy szociálpszichológus. Az egyik ilyen kutatása az volt, hogy az egyetemi hallgatók stresszhormonjainak (kortizol) szintjét vizsgálta úgy, hogy a résztvevők egy megadott ideig magabiztos (nyitott, domináns) illetve gyenge (zárkózott) pózókban töltöttek. A rövid idő is ellengendő volt arra, hogy az első esteben megnőtt az önbizalmuk, és megemelkedett a szervezetükben az adrelanin szint a kortizol szint csökkent. A gyenge pózok alatt pedig pont az ellentétje történt.

A sportoló amikor befut a célba ösztönösen győzelmi testtartásban kitárja a karját, és ha ezekbe a testtartásokba rakja magát az ember stresszes helyzetekbe akkor kémiai szinten átalakítja ezeket a folyamatokat pár perc alatt. Az, hogy egyes emberek milyen módon tudják irányítani a figyelmüket befelé, és a figyelme ne szűküljön be annyira, hogy egyben tudjon figyelni kifelé is, az lehet rutin kérdés, de ki lehet belőle jönni nem kell egy kontrolálhatatlan helyzetig eljutni.  Ez a kutató pontosan azt mondja, hogy ezekben a testtartásokban egy ideig vagyunk akkor azzá válunk, vagyis, ha kifelé magabiztosságot mutatunk azzá is vállunk, és ha nem izgul akkor laza tud lenni az ember, de ha azt mutatja kifelé, hogy tuti nem fogom megcsinálni akkor hormonálisan is és az egész test így fog viselkedni. Ha valaki a testében otthonosan mozog hamar megtanulja magát irányítani, de valaki csak tudatosítja magában, hogy ezt a helyzetet ő választotta és helyén tudja kezelni kognitívan. Legjobb, ha minkét oldalt nagyító alá tesszünk.

A stressz evolúciósan nem egy negatív dolog, mert fontos reakció, hogy előre vigyen minket. Az ingerek folyamatosan érnek minket, és ezkere adott nem specifikus válasz a tartós feszültség és ennek megakadályozása okozza a stresszt.  

F.M. Alexander azonban „felfedezte”, hogy a testünk felhasználásának rendkívüli hatása van a képességünkre, hogy pontosan érzékeljük a körülöttünk lévő világot, valamint érzelmi és fizikai egészségünket. A jobb testtartás az Alexander Technika gyakorlásának az egyik eredménye, de ezen felül technikával való együttműködés lehetővé teszi számunkra, hogy megváltoztassuk a nem kívánt viselkedési mintákat. Önmagunkra fordított figyelemmel megakadályozzuk, hogy ne tekerjünk bele magunkat az adott szituációba, mert ha nincs rés a pajzson, akkor mint láttuk hormon szinten lavinaként elindul a folyamat.  

Az Alexander-technikával ráláthatunk a bennünk zajló eseményekre és nem szolgáltatjuk ki magunkat a helyzeteknek. Nem biztos, hogy minden helyzetben folyamatosan meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat, mert vannak olyan nem várt események, ami miatt nem tudunk kapcsolódni a testállapotunkhoz, de az Alexander-technika használata képessé tessz minket arra, hogy stresszes helyzet után helyreállítsuk a folyamatokat, mert a nehézség akkor kezdődik, hogy nem vesszük észre azt, hogy elveszett az a képességünk, hogy megújítsunk a reakcióinkat helyzet és helyzet között. Az Alexander-technika képessé tesz minket erre, hogy tudatosan bele nyúljunk a folyamatba, és amint testünket és izomtónusunkat megváltoztatjuk az visszahat ránk ezáltal kiegyensúlyozottabb hangulatot és jobb képességet eredményez azon kihívások kezelésére, amelyeket az élet ránk vet.

Alapértelmezett

A feszültség felszabadítása: félig fekvő helyzet

A félig fekvő helyzetet, noha nem F.M. Alexander fejlesztette ki, de mindenki, aki az Alexander-technikával él egyetértett abban, hogy nagyon hasznos. Amikor elkezdte az Alexander-technikát tanítani széken dolgozott tanítványaival csak később vezette be a foglalkozásokba szervesen az „asztali munkát”. Akkoribban nem volt ilyen sok fizikailag és szellemileg túlterhel ember, mint manapság. Ezzel szemben ma már a modern életkörülmények jelentős terhet rónak az életünkre. Nem természetes körülmények között élünk, ezért az Alexander-technika segít abban, hogy jobban hatékonyabban és egészségesebben érezzük magunkat a testünk természetes működésében.

Ha elfáradunk vagy izmaink befeszülnek lefekszünk, akár ilyen módon vagy másképp. A túl feszített izomműködésről mindenkinek van elképzelése, hogy mi okozza. A mély feszültségről azt gondoljuk, hogy valami baj van, ha izmaink érzelmek hatására a stressztől megfeszülnek. Ilyenkor legtöbbünknek meglehetősen nehéz magukról konstruktívan gondolkodni. Ha pédául fáj a hátunk és lefekszünk, és elkezdünk csak a hátunkra összepontosítani, akkor speciálisan csak egy terület feszültségmentesítésre irányulnak gondolataink. Azt gondoljuk, hogy csak egy testrészünk korrigálásával megoldhatjuk a bajt, de ezzel problémákba ütközünk.

Az izmaink egy teljes rendszer egészeként működnek és ennek a jobb működéséhez az egész szervezetünkkel szükséges dolgoznunk, nem csak a részekkel. El kell távolodnunk attól az elképzeléstől, hogy csak a konkrét problémákra és célokra irányuljon figyelmünk, mert nem tudunk segíteni azzal, hogy megpróbáljuk, csak beállítani és úgy pihentetni testrészeinket. A félig fekvő helyzetet az Alexander-technikában arra használjuk, hogy a testünket és gerincünket a leggyorsabb módon felszabadítsuk. A nyakat, a hátat hosszúvá és szélessé segítjük, közben az ízületek felszabadulnak a nyomás alól, az izmok is meghosszabbodnak, amik a légzésre is hatással lesznek. Mindezt éberen (nyitott szemmel) teljes tudatosságunkkal észleljük. A folyamat által könnyen összehangolódunk pszichofizikai lényünkkel. Az integritásunkkal olyan körülményeket teremtünk, amiből bármilyen aktív tevékenységet jól szervezetten tudjuk indítani.

Alapértelmezett

Fejeltakaróm a párnám szép álomba merülök rajta

Gyermekkoromban óriás nagy tollpárna habokban aludtam, úgy terült benne lágyan a fejem, mint a kagylóban a gyöngy. Amikor még baba voltam, nem tettek a fejem alá semmit, és jól aludtam. Természetesen a babáknak nincs szükségük párnákra, sem kényelmes puha matracokra. Pikler Emil gyermekorvos azt mondta, hogy a babának elegendő puha kötőszövet veszi körül a testét, ezért nem kell kibélelni az ágyát, mert a kemény felületen a babák jobban érzik a mozgásuk hatását. Felnőttként heti 40-60 órát töltünk alvással, és már csak ezért sem mindegy, hogy hogyan töltjük a pihenésre szánt időt.

Az első párnák Egyiptomból származnak. Akkoriban még díszítőelem volt, mert az alváshoz kőből vagy fából készült fejtámaszt használtak. A fejtámaszok helyét később a párna vette át. Elképzelni se tudom, hogyan lehetett rajta aludni, de az tény, hogy a gerincünk mobilis és rugalmas, alkalmazkodik bármihez, ezért alvás közben is fontos, hogy a ne terheljük feleslegesen. Minden emberi test egyedi, nincs egyforma gerincoszlop és izomzat, így mindenkinek a saját testi adottságainak megfelelően kell párnát választania. Valakinek a csontszerkezeti adottságok miatt görbe a háta és, ha hanyatt fekszik a feje túlságosan hátra esik, ilyen esetben természetesen kell támasz a nyaknak. Rengeteg ember ébred fájós derékkal vagy nyakkal, aminek az oka a túl magas párna vagy a nem megfelelő matrac. A magas párnák fokozzák nyaki gerinc összenyomását és akadályozzák az egész felsőtest és gerinc szabadságát, ha fej alá van polcolva. Alvás közben keveset mozgunk, de testünk szabadságának a megőrzése ugyanúgy lényeges, mint amikor ébren vagyunk és tesszük a dolgunkat. Saját magunkat kell igazítani a párnákhoz és nem a párnáknak kellene igazodnia hozzánk.

Manapság divatos az anatómia párna amit úgy reklámoznak, hogy a gerincnek megfelelő alátámasztást és kényelmet biztosítanak, ha megtámasztjuk a nyakat. Ezzel szemben a fej egyenletesen felfekszik az előre kialakított felületre, de inkább a tarkó alatt a nyak végétől kap támaszt a nyaki gerinc, ezért nyakunk és vállunk egy idő múlva befeszülhet a párnától. Legalábbis én ezt tapasztaltam.

Számtalan cikket olvastam arról, hogy milyen az optimális alvási és gerinc pozíció, ezért az anatómiai magyarázatokon túl inkább az érdekelt, hogy az Alexander-technika alapelveit ilyen esetekben hogyan tudom hasznosítani.

Számomra a kényelem volt a fontos, ezért több méretű párnát kipróbáltam, és ritkán tudtam nélkülözni. A puha vagy túl kemény párnától legtöbbször elgémberedett nyakam, és éjjel felébredve gyűrögettem a fejem alatt a párnát, bízva abban, hogy megtalálom a legjobb helyet. Később elkezdtem egyre vékonyabb párnával aludni, ami kezdetben furcsa volt, mert azt éreztem túl hátra került a fejem és megfeszül a nyakam. Ezért a furcsa érzés ellenére inkább a nyakamat szabadítottam fel a feszüléstől, és magamat rendezgettem, nem a párnámat. Aztán volt olyan, hogy többször felébredtem az éjszaka amikor karomat a fejem alatt tartottam, a nyakamat előre feszítettem. Ez egy megszokásom volt, ami miatt gyakran úgy ébredtem, hogy fáj a vállam. Ezért, hogy rajta csípjem magamat, amikor ezt csinálom elkezdtem ezt tudatosan figyelni, és egy idő után annyira kiélesedett a figyelmem, hogy felébredtem rá az éjszaka.

A magunkra irányított figyelmet, nemcsak éberen végzett tevékenységekben lehet alkalmazni, hanem kretívan át lehet vezetni az alvási szokásaink megfigyelésére is. A testünkre hangolódva érzékenyíthetjük a figyelmünket, és felébresztheti a kíváncsiságunkat, hogy hogyan teremtethetjük meg saját magunk a feltételeket a testünk pihenésére. Én például fokozatosan észrevettem, hogy alvás közben nyitva marad néhány szempontja a tudatosságnak. Az optimális alvási pozíció csak egy statikus kép marad, ha nem fűzzük össze a saját érzeteinkkel, így elgördíthetjük az akadályokat alkalmazás kereteiben belül.

Alapértelmezett

Papucsok népszerűsége és csoszogó emberek

Nyáron a legegyszerűbb belebújni egy lábujj közötti papucsba, amiben az utóbbi időben egyre többen utcai lábbelinek viselik. De biztos jó ötlet ez?

Egy 2010-es kutatás kimutatta, hogy használata nem túl egészséges, mert a hatására megváltozik a járásmód és láb-, boka- és térdfájdalom kísérheti. A lábbelinek boltozati alátámasztása nincs ezért, járás közben jelentősen befolyásolja a boka dőlési szögét és lábujjakkal kell „megfogni”, hogy ne jöjjön le a lábról különben slattyogni fogsz benne.

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20660875

Mit eredményez ez?

A lábujjhajlító izmok és a talpon végig húzódó izomkötegek megfeszülnek és idővel rövidülnek. A lábszár elülső részén lévő elülső sípcsont izom az egyik fő felelőse a lábfej dorsalflexiójának, vagyis amikor a lábfejet „felefelé” magad felé mozdítod láblendítés közben. A kutatás kimutatta, hogy ennek az izomnak a mezítlábas járáshoz képest megnövekedik az izom aktivitása, de csökkenti a dorsalflexiót. Amikor aktiválódnak lábujjhajlító izmok (pld: hátulsó sípcsont izom, hosszú lábujjakat-hajlító izom, nagy lábujjakat-hajlító izom) és a vádli gátolják a boka dorsalfelxiót.

A feszes és merev láb izmok oka nem csak a rossz lábbelik miatt van. Ha a sarkon vagy a talp elején oszlik el a testünk súlya, az egész testünk kompenzálni kezd, hogy fenntartsuk az egyensúlyi állapotot. A legnagyobb nehézség, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy feleslegesen feszítjük izmainkat járás közben.

Elülső sípcsont izom
Hátulsó sípcsont izom
Hosszú lábujjakat-hajlító izom
Nagy lábujjakat-hajlító izom

                                                                                                                                                                                                                   

Az Alexander technika megalkotója Frederick Matthias Alexander színészként hangképzési problémákkal küzdött. Megfigyelte saját magán, hogy egész törzsének használata kihat a hangproblémájára. Alexander írt egy tanáráról, aki azt javasolta neki, hogy „tartsa meg a padlót a lábával”, és engedelmeskedve a tanár utasításának a lábaival szorította-megragadta a padlót, és ez katasztrofális hatást gyakorolt az egész testére és a légzésére. A láb az egyik legerőteljesebb izomcsoport összessége, de a törzzsel-háttal, nyakkal, fejjel dinamikus kapcsolatban van, ezért lábunknak a talajjal való szilárdsága nagyon fontos, mert ha ez nincs meg ebben a formában akkor biztos, hogy megjelennek kényszerizomtartások a testben. A biztonságos és stabil letámasztás hatással lesz a láb és boka működésére.

A papucsokat nem utcai használatra találták ki, és hogy ne slattyogjon a lábadon, direkt meg kell tartani és közben feszíteni a lábadat. A megfelelő lábbeli fontos, de a te tested feszültségmentes állapota veled lehet, ha az Alexander-technikával létezel.

Alapértelmezett

Alexander-technika

Az Alexander technika nagy múltra visszatekintő mozgás újranevelő módszer, mely az egész emberen keresztül tanítja meg, hogy a mentális és fizikális megszokásaink hogyan hatnak ki jelenlétünkre és testtartásunkra. A technika elsajátítása egy tanulási folyamat, amiben aktívan megfigyeljük a reakcióinkat azért, hogy tudjuk mikor és hogyan avatkozunk bele a mozgásunk természetes folyamatába.

Egyéni és csoportos foglalkozás kereteiben az Alexander-technika alapelveket alkalmazzuk a mozgásban. Fejlesztjük a testtérképünket, tükrök, képek és az érintés segítségével megtanuljuk érzékelni, felismerni és újra integrálni testünk legapróbb összetevőit és azok működését a mozgásban.

Alapértelmezett